A mai gazdag országok gazdaságában az ipar súlya valóban visszaesett, ez azonban nem a gyártás eltűnését jelenti. Hosszú szerkezeti átalakulásról van szó: a munkaerő először a mezőgazdaságból áramlott az iparba, később egyre nagyobb arányban a szolgáltatásokba. Az Our World in Data történeti elemzése szerint ez a pálya sok mai fejlett országban megfigyelhető.
A folyamat egymásra épült. A mezőgazdaság termelékenységének javulása munkaerőt szabadított fel az ipar számára. Később az ipari technológia fejlődése, a fogyasztás átalakulása és a nemzetközi kereskedelem bővülése nyomán a szolgáltatások lettek a foglalkoztatás és a hozzáadott érték legnagyobb területei.
Az ipari munka aránya csökkent
Az Egyesült Államok hosszú idősora jól követhető példát ad. Az ágazati foglalkoztatási adatok szerint 1840-ben a mezőgazdaság volt messze a legnagyobb foglalkoztató. A 20. században az ipar gyorsan bővült, később a szolgáltatások vették át a vezető szerepet.
Fontos különbséget tenni az ipar foglalkoztatási súlyának csökkenése és az ipari termelés visszaesése között. Egy ágazat akkor is kisebb arányt képviselhet a munkaerőpiacon, ha kibocsátása nő, mivel a gépesítés, az automatizálás, a szervezési fejlesztések és a hatékonyabb ellátási láncok kevesebb dolgozóval is nagyobb termelést tesznek lehetővé.
Az amerikai adatsorban az iparban foglalkoztatottak száma az 1950-es évek elején körülbelül 22 millió fő volt. Az 1970-es évek végére meghaladta a 27 milliót, 2015-re pedig nagyjából 21 millióra csökkent. Ugyanebben az időszakban a szolgáltatásokban dolgozók száma 36 millióról közel 119 millióra emelkedett, miközben a mezőgazdaság foglalkoztatása töredékére esett vissza.
Miért nőttek meg a szolgáltatások?
Az első ok a termelékenység növekedése. A mezőgazdasági technológia fejlődése kevesebb ember munkájával tette lehetővé több élelmiszer előállítását. Hasonló változás zajlott le az iparban is: a modern üzemek, a szabványosítás, a gépesítés és később a digitalizáció jelentősen emelte az egy dolgozóra jutó kibocsátást.
A növekvő jövedelmek is átrendezték a keresletet. A háztartások költségvetésében kisebb arányt képviselnek az alapvető élelmiszerek és számos tömegtermék, miközben többet költenek egészségügyre, oktatásra, lakhatási szolgáltatásokra, utazásra, kultúrára, pénzügyi és üzleti szolgáltatásokra, valamint információra.
A szolgáltatások egy részét ráadásul nehezebb teljesen automatizálni. Egy autógyár vagy chipüzem sok gépet és technológiát állíthat egy dolgozó mögé, egy ápoló, tanár vagy fodrász munkáját viszont korlátozottabban lehet így kiváltani. Ez is növeli a szolgáltatások súlyát a foglalkoztatásban, illetve folyó áron számolva a gazdasági teljesítményben.
A nemzetközi munkamegosztás szintén alakította a folyamatot: egyes gyártási tevékenységek alacsonyabb költségű országokba kerültek. Ez több régióban és iparágban gyorsította a munkahelyek megszűnését, ám a fejlett országok szolgáltatási fordulata ennél szélesebb körű, hosszabb távú változás.
A GDP szerkezete is átalakult
Az ágazatok GDP-n belüli, folyó áras részesedését mutató adatok alapján az Egyesült Államokban a szolgáltatások aránya az 1950-es évek eleji mintegy 60 százalékról 2016-ra közel 82 százalékra nőtt. Az iparé ezalatt nagyjából 35 százalékról 17 százalékra csökkent, a mezőgazdaságé pedig 1 százalék alá került.
Az ábra folyó árakon méri az arányokat, ezért a termelési mennyiségek mellett az árak változása is befolyásolja. Az ipar GDP-részesedésének csökkenése önmagában nem jelenti azt, hogy kevesebb gép, gyógyszer vagy jármű készült. Azt viszont jelzi, hogy a szolgáltatások értéke és gazdasági súlya gyorsabban nőtt.
Magyarország számára ebből nem az következik, hogy az ipar jelentőségét vesztette. Egy nyitott, exportorientált gazdaságban a gyártás stratégiai ágazat maradhat. A lényeg az, hogy mennyi tudást, hazai beszállítói kapcsolatot, fejlesztést és jól fizető szakmai munkát teremt, miközben az egészségügy, az oktatás, az üzleti szolgáltatások és a digitális ágazatok is bővülnek. A gazdaság fő feladata, hogy a termelékenység miatt felszabaduló munkaerő számára stabil, értékteremtő új lehetőségeket kínáljon.
Érdekes felvetés lehet azt is megfigyelni a következő években, hogy a nagy AI-boom szerkezetileg hatással lesz-e a foglalkoztatásra, kik lesznek ennek az átalakulásnak a nyertesei és vesztesei.

