A közszolgáltatási állások növekedése nem egyenlő az állami létszámbővülésével
Az Európai Központi Bank elemzése szerint az euróövezetben 2008 és 2025 között 6,9 millióval nőtt az egészségügyben és szociális ellátásban, az oktatásban, valamint a közigazgatásban dolgozók száma. A többletnek csak körülbelül a fele kapcsolódik közvetlenül állami munkáltatókhoz.
A különbség lényeges: egy szolgáltatás akkor is kaphat közpénzből finanszírozást, ha az ott dolgozókat magán- vagy nonprofit szervezet alkalmazza.
Az egészségügyben nemcsak az állam a munkáltató
A legtöbb új állás az egészségügyben és a szociális ellátásban jelent meg. Az ágazat foglalkoztatása 2008 és 2025 között 4,8 millió fővel bővült az euróövezetben. Az EKB becslése szerint ebből mintegy 1,9 millióan dolgoztak közvetlenül állami munkáltatónál, a többi új munkahely magán- vagy nonprofit szolgáltatóknál jött létre.
Ez nem jelenti azt, hogy az utóbbi intézmények függetlenek lennének a közpénzektől.Magánfenntartású egészségügyi szolgáltatók, idősotthonok és szociális intézmények bevétele is származhat állami támogatásból, közfinanszírozásból vagy a biztosítási rendszerből. Az EKB elemzése azt méri, ki alkalmazza a dolgozókat, nem pedig azt, hogy mekkora az állam szerepe az ellátás finanszírozásában.
A létszámemelkedést főként a népesség öregedése hajtja. Különösen az idősek, valamint a fogyatékossággal élők bentlakásos és otthoni ellátásában nőtt jelentősen a foglalkoztatás. Ez inkább tartós szerkezeti változásra utal, mint átmeneti gazdasági ciklushoz kötődő folyamatra.
Magyarországon is nőtt az ágazat létszáma
A KSH STADAT-adatbázisa szerint Magyarországon a humánegészségügyi és szociális ellátásban foglalkoztatottak száma 2009 és 2025 között 252 ezerről 345 ezer főre emelkedett. Ez közel 37 százalékos növekedés, nagyobb az oktatásban mért bővülésnél.
A hazai adat az ágazat teljes foglalkoztatását mutatja, ezért nem vethető össze közvetlenül az EKB állami munkáltatókra vonatkozó becslésével. Nem különíti el ugyanis az állami, önkormányzati, egyházi, nonprofit és piaci fenntartókat, így önmagában nem jelzi az állami foglalkoztatás változását.
Az egészségügyi és gondozási munkahelyek számának emelkedése tehát nem bizonyítja automatikusan az állami apparátus bővülését. A szolgáltatás fenntartója, a munkáltató és a finanszírozás forrása külön is vizsgálatra szorul.