A globális szegénység és az egyenlőtlenség nem felcserélhető fogalmak. A nemzetközi szegénységi küszöb azt méri, hányan élnek rendkívül alacsony életszínvonalon, a Gini-index pedig azt, mennyire egyenlőtlenül oszlanak meg a jövedelmek vagy a fogyasztási lehetőségek egy országon belül.
A különbség gyakorlati jelentőségű: a szegénység akkor is csökkenhet, ha a társadalmi különbségek nagyok maradnak. Fordított helyzet is előfordulhat: egy viszonylag egyenlő országban is élhet sok ember szegénységben.
Mit mutat a Gini-index?
A Gini-index, más néven Gini-együttható, a jövedelem vagy – egyes országokban – a fogyasztás eloszlását sűríti egyetlen mutatóba. Értéke 0 és 1 között van, bár gyakran 0–100-as skálán közlik. A 0 a teljes egyenlőséget jelentené, az 1 pedig azt az elméleti helyzetet, amikor minden jövedelem egyetlen szereplőhöz kerülne.
A Világbank meghatározása szerint a mutató azt fejezi ki, mennyire tér el a tényleges eloszlás a teljesen egyenlőtől. Egy alacsony Gini-indexű ország ettől még lehet szegény, ha a rendelkezésre álló jövedelmek alacsonyak, de viszonylag egyenletesen oszlanak meg. Egy gazdagabb, magas Gini-indexű országban viszont magasabb lehet az átlagos életszínvonal, miközben nagy a távolság a társadalom alsó és felső rétegei között.
A Világbank adatai nem minden országban ugyanazt mérik. A magas jövedelmű gazdaságoknál jellemzően az adók és transzferek utáni jövedelem szerepel, sok alacsonyabb vagy közepes jövedelmű országban viszont az egy főre jutó fogyasztás. A háztartási felmérések módszertani változásai is megtörhetik az idősorokat. A Gini-index ezért fontos jelzőszám, önmagában azonban nem magyarázza meg az egyenlőtlenség okait.
A legmagasabb és legalacsonyabb értékek
A Our World in Data által közölt Világbank-adatsor teljes adatsorának legmagasabb értéke Namíbia 1993-as 0,711-es Gini-indexe. Namíbia legfrissebb, ebben az adatbázisban szereplő értéke is magas volt: 2015-ben 0,591.
Az országok adatai különböző évekből származnak, mivel nem mindenhol készül évente összehasonlítható háztartási felmérés. Emiatt egyetlen, azonos évre vonatkozó globális rangsort óvatosan kell értelmezni. Namíbia tartósan magas egyenlőtlenségét a Világbank elemzései a gyarmati uralom és az apartheid örökségével, az egyenlőtlen földtulajdonnal, valamint a gazdasági lehetőségekhez való eltérő hozzáféréssel hozzák összefüggésbe.
Az alacsonyabb közelmúltbeli értékek közé tartozik India 2023-as 0,230-as, Szlovákia 2023-as 0,238-as és Szlovénia 2023-as 0,247-es mutatója. Ezek kisebb mértékű, mért egyenlőtlenségre utalnak, az eltérő adatfelvételek miatt azonban nem elegendők az országok társadalompolitikai teljesítményének megítéléséhez. Magyarországon ez az érték a legutólsó, 2023-as adatok alapján 0,29.
A napi 3 dollár alatti szegénység központja
A szegénység egyik fontos mércéje a napi 3 dolláros küszöb. Ez nem három, piaci árfolyamon számított amerikai dollárt jelent: a Világbank 2021-es vásárlóerő-paritásos, vagyis PPP-alapú dollárban határozza meg. A határ az alacsony jövedelmű országok nemzeti szegénységi vonalainak középértékéhez igazodik, és a Világbank jelenlegi extrém szegénységi küszöbe.
Az OurWordlnData adatsora szerint 2024-ben messze Szubszaharai Afrika volt a leginkább érintett régió: mintegy 581 millió ember élt a napi 3 dolláros szint alatt. Ez 1990-ben még körülbelül 321 millió ember volt. A népességnövekedés, a törékeny gazdasági szerkezetek, a konfliktusok, az éghajlati sérülékenység és az elégtelen munkahelyteremtés mellett a szegénység visszaszorítása nem tudott lépést tartani a demográfiai változásokkal.
Kelet-Ázsiában és a csendes-óceáni térségben az érintettek száma 1990 és 2024 között becslés szerint 1,22 milliárdról 47 millióra, Dél-Ázsiában pedig 503 millióról 43 millióra esett. A két régióban hosszú távon jelentős javulás történt, noha a járvány, az infláció és a gazdasági sokkok egyes években átmeneti visszaesést okoztak.
A Közel-Kelet, Észak-Afrika, Afganisztán és Pakisztán Világbank-régiójában 2024-ben mintegy 116 millióan éltek a küszöb alatt, szemben a 2014-es körülbelül 78 millióval. A regionális becslések országos felmérésekre épülnek, azért érdemes hosszabb távon vizsgálni a trendet.
A Gini-index azt jelzi, hogyan oszlanak meg a jövedelmek vagy a fogyasztási lehetőségek egy társadalomban. A napi 3 dolláros küszöb azt mutatja meg, hányan nem érik el a legalapvetőbb nemzetközi életszínvonalat.
A két adat együtt ad használhatóbb képet. A gazdasági növekedés önmagában nem garantálja, hogy annak haszna széles körben oszlik meg, miközben az egyenlőtlenség mérséklése sem feltétlenül jelentheti a szegénység csökkentését. Tartós javuláshoz a növekedés mellett egyenlőbb hozzáférésre van szükség a munkához, a földhöz, az oktatáshoz és a közszolgáltatásokhoz.