Az erdők élőhelyek, szénraktárak, a vízháztartás fontos alakítói és faanyagforrások is. Állapotuk ezért jóval többet jelez annál, mint hány hektárt borít fa. A FAO (Food and Agriculture Organization) 2025-ös felmérése szerint a világ erdei 4,14 milliárd hektárt, a szárazföld nagyjából egyharmadát fedik.
Erdőirtás vagy erdőfelújítás?
Erdőirtásról akkor van szó, amikor az erdő helyét tartósan más földhasználat, például szántó, legelő, út, bánya vagy beépített terület veszi át. A fakitermelés önmagában nem számít annak, ha a terület erdő marad, és az állomány megújul. A túlzott használat, a feldarabolódás, a kártevők, a tűz és az aszály ugyanakkor az állományok pusztulásához és romló minőségéhez vezethet.
Az erdősítés korábban nem erdőként használt területen hoz létre új állományt, az erdőfelújítás pedig egy korábbi erdő helyreállítását jelenti. A nettó növekedésbe az ültetés mellett a természetes terjedés is beleszámít. Egy új, egykorú ültetvény azonban nem feltétlenül pótolja egy idős, fajgazdag természetes erdő ökológiai szerepét.
A mezőgazdaság a fő hajtóerő
Globálisan az erdőirtás legfontosabb közvetlen oka a mezőgazdasági területek terjeszkedése. A FAO távérzékelési vizsgálata szerint 2000 és 2018 között az irtások közel 90%-a kapcsolódott ehhez: több mint felük szántóvá alakításhoz, közel 40%-uk legeltetéshez. Az infrastruktúra-fejlesztés, a városiasodás és a bányászat szintén csökkentheti a faborítást.
A közvetlen okok mögött az élelmiszer-, takarmány-, fa- és energiaigény, a rendezetlen földtulajdon, a szegénység, valamint a szabályok gyenge érvényesítése állhat. Az éghajlatváltozás tovább növeli a kockázatot: a hőség, a szárazság és a szélsőséges időjárás sérülékenyebbé teszi az erdőket, és kedvezhet a tüzeknek, illetve a kártevőknek.
Javuló globális mérleg, eltérő régiós pályák
A globális nettó veszteség üteme lassult, de továbbra is jelentős. A FAO Global Forest Resources Assessment 2025 szerint 1990 és 2000 között évente 10,7 millió hektárral csökkent a világ erdőterülete, 2015 és 2025 között pedig évi 4,12 millió hektárral. A javulás az irtások lassulásából és több ország erdőterület-bővüléséből adódik.
Dél-Amerikában és Afrikában a nettó változás tartósan negatív, Európában viszont a vizsgált időszakban növekedés látszik. Az alábbi ábra a trendet mutatja: az Our World in Data FAO-adatsora ötéves vagy tízéves változásokból számított éves átlagokra és interpolációra épül, így nem az egyes naptári évek közvetlen megfigyeléseit ábrázolja.
Élőhelyek, klíma, víz
Az erdőirtás élőhelyeket szüntet meg és feldarabolja a megmaradó természetes területeket. Az IPCC szerint a földhasználat-változás és az élőhelyek szétdarabolódása a felmelegedéssel együtt növeli a fajokat és az ökoszisztémákat fenyegető kockázatokat.
Az erdők a biomasszában és a talajban szén-dioxidot kötnek meg. Eltávolításuk csökkenti ezt a szénnyelőt, a bolygatás és az égetés pedig kibocsátással járhat. A trópusokon a nagy léptékű irtás általában kevesebb csapadékhoz, magasabb hőmérséklethez és erősebb felszíni lefolyáshoz vezethet.
A lombkorona és a gyökérzet helyben lassítja a víz lefolyását, segíti a beszivárgást, és védi a talajt. Lejtős területeken az erdő eltávolítása fokozhatja az eróziót, a villámárvizek veszélyét és a hordalék felhalmozódását a vízfolyásokban.
Magyarországon nőtt a terület, de nagyok a különbségek
A kedvezőbb hazai területi mérleg sem old meg minden ökológiai kérdést. A KSH megyei adatai alapján 2025-ben Magyarország erdősültsége 21,1% volt. Nógrád vármegyében 39,6%, Zalában 31,7%, Veszprémben 30,4% az arány, míg Békésben 4,7%, Jász-Nagykun-Szolnokban 6,0%, Csongrád-Csanádban pedig 9,2%.
A különbségekben a domborzat, a termőhelyi adottságok, az Alföld intenzívebb mezőgazdasági használata és a történeti földhasználat is szerepet játszik. A KSH fenntarthatósági indikátora szerint a 2023/2024-es tenyészeti évben több mint 3 ezer hektáron folyt erdősítés.
A KSH országos adatsora szerint 2025 végén a faállománnyal borított, erdőgazdálkodási célú erdőterület 1,882 millió hektár volt. Ebből az akác 463 ezer, a tölgy 396 ezer hektárt tett ki; együtt a terület mintegy 45,6%-át adták. A fafajösszetétel az élővilágra, a vízháztartásra, a faanyagtermelésre és az állományok szárazságtűrésére is hat. A telepítés során figyelni kell, hogy hazai őshonos fajokat (pl. tölgy) telepítsünk, mivel ezek könnyen alkalmazkodnak az itteni ökoszisztémához.
A területi adatok értelmezésénél fontos, hogy a KSH mutatója erdőgazdálkodási célú területre, az OWID–FAO ábrája pedig nemzetközi erdőterület-változásra vonatkozik. Az erdők állapotát így nem lehet egyetlen hektáradattal leírni: az is számít, milyen korúak, fajösszetételűek és természetességűek a megmaradó vagy létrejövő állományok.