A Merkúr teljes átmérője a keletkezése óta akár 23 kilométerrel is csökkenhetetta Geophysical Research Lettersben megjelent új kutatás szerint. Ez nagyjából 10–30 százalékkal nagyobb összehúzódást jelenthet a korábban elfogadott becsléseknél.
A zsugorodás oka a nagy vasmag hőmérsékletének csökkenése, gondoljunk a fémek hőmérsékletfüggő méretváltozására (pl. vasúti sínek). A bolygó keletkezésekor a mag hőmérséklete magas, aztán évmilliók alatt a belső hő lassan kisugárzódik az űrbe. A lehűlés a felszínen is nyomot hagyott, a bolygó „beráncosodott”: gyűrődések, töréslépcsők és gerincek jelzik a belső hőveszteséget.
A felszín sok helyen elfedhette a jeleket
Gaku Nishiyama és szerzőtársai a NASA MESSENGER küldetésének topográfiai és képi adataiból globális érdességi térképet készítettek, majd ezt összevetették a zsugorodásra utaló tektonikus alakzatok térképével. A kiindulópont egyszerű volt: ha a bolygó lehűlése nagyjából mindenütt hatott, akkor a rövidülés nyomainak is széles körben kellene megjelenniük.
A durvább felszínű, kráterkidobódással erősen bolygatott térségekben mégis jóval kevesebb ilyen alakzat látszik. Ez arra utal, hogy a becsapódások törmeléke sok helyen elfedhette a zsugorodás geológiai nyomait. Vagyis nem feltétlenül történt ott kevesebb deformáció; lehet, hogy egyszerűen nehezebb észrevenni.
Ez a különbség a bolygó belsejéről alkotott modelleket is érinti. A lehűlés mértéke összefügg a mag összetételével és a kezdeti hőállapottal, márpedig a MESSENGER korábbi eredményei alapján a Merkúrnak szokatlanul nagy, vasban gazdag magja van. Egy magasabb zsugorodási becslés ezért közvetlenül befolyásolja, hogyan írják le a kutatók a bolygó fejlődését.
A BepiColombo hamarosan ellenőrizheti
Az új eredmény különösen jókor érkezett. Az ESA és a JAXA közös BepiColombo küldetése 2026 szeptemberében belépett a Merkúrhoz érkezés utolsó szakaszába, a friss ESA-helyzetjelentés szerint a pályára állás 2026. november 21-ére van kitűzve, a tudományos mérések pedig 2027 áprilisában indulhatnak.
A tanulmány szerzői arra számítanak, hogy a BepiColombo nagyobb felbontású mérései ellenőrizhetik, sőt tovább is pontosíthatják az új becslést. Különösen sokat számít, hogy az új küldetés pontosabb topográfiai adatokat és jobb déli félgömbi lefedettséget adhat, mint a MESSENGER. A mostani eredmény így nem lezárja a kérdést, inkább kijelöli, mire érdemes figyelni a következő méréseknél.
Miért fontos ez a Merkúron túl is
A Merkúr a bolygótudomány egyik legérdekesebb célpontja: ez a Naphoz legközelebb keringő kőzetbolygó, szélsőséges hőmérsékletekkel és rendkívül nagy fémes maggal. A BepiColombo adatai ezért nemcsak a Merkúr múltját segíthetik pontosabban rekonstruálni, hanem azt is, hogyan fejlődnek általában a csillagukhoz közel keringő kőzetbolygók. Ez az exobolygók értelmezéséhez is fontos támpont lehet.
A mostani kutatás arra is emlékeztet, hogy egy lezártnak hitt adatbázisból is kijöhet új, érdemi eredmény, ha jobb elemzési módszerekkel vizsgálják újra. A döntő ellenőrzést viszont várhatóan már a BepiColombo mérései adják.