A szociális kapcsolatok leépülése üzleti kockázat
Lassan teljesen eltűnnek a munkahelyi hétköznapok személyes rutinjai: elmaradnak a konyhai beszélgetések, a juniorok nem kérdeznek rá mindenféle apróságra, a megbeszélések pedig köszönés nélkül indulnak, majd a napirendi pontok végén azonnal le is zárulnak. Esther Perel világhírű belga pszichoterapeuta, a párkapcsolatok szakértője az Allwork.Space-en megjelent írásában szociális elsorvadásként (social atrophy) aposztrofálja ezt a lassú leépülést. Perel szerint ez valójában üzleti kockázat, ami megnehezíti az újonnan érkezők beilleszkedését, lassítja a tudásátadást, sokkal törékenyebbé teszi bizalmat munkaadó-munkavállaló között, és nehezíti a konfliktuskezelést is.
Magány, elszigeteltség és egyre kevesebb emberi gesztus
A Workday 2026-os kutatása szerint az AI használata valódi, mérhető előnyökkel jár: a válaszadók 86%-a produktívabbnak, 62%-a kevésbé kiégettnek érzi magát, mióta mindennapi feladatai elvégzéséhez a mesterséges intelligencia nyújtotta segítséget is igénybe veszi. A nagyobb hatékonyság ugyanakkor a mindennapi kapcsolatok rovására megy. A megkérdezettek harmadának (33%) ritkán vagy soha nem kell olyan beszélgetést folytatnia kollégáival, amely túlmutatna a munkával kapcsolatos feladatokon, és csak az emberek kevesebb mint a fele (46%) találja könnyűnek vagy viszonylag könnyűnek a barátkozást a munkahelyén. A megkérdezett alkalmazottak 14%-a vett ki szabadságot amiatt az elmúlt egy évben, mert magányosnak vagy elszigeteltnek érezte magát. Ez utóbbi jelenség egyébként a Z-generáció tagjait 12-szer nagyobb eséllyel érinti, mint az X-generációba tartozókat.
Az AI-paradoxon tehát az, hogy a technológia gyorsít, miközben kiszorítja azokat az emberi momentumokat, amelyekből a személyes kapcsolat, bizalom és szakmai tanulás épül.
Súlyos probléma a tehetséggondozásban
A Gallup 2026-os adatai szerint Európában mindössze 12% az elkötelezett dolgozók aránya, míg a globális átlag 20%.Magyarország 19%-on áll. Itthon az emberek 48% érzi úgy, hogy ideje lenne másik állást keresni. Azaz a bizalmi kapocs meglehetősen gyenge a munkáltatók irányába.
A legnagyobb veszély az, hogy az AI az eddigi belépési szinten - azaz a gyakornokok, pályakezdők feladatlistáján - található tennivalókat automatizálja gyors tempóban. A cég ugyanis nemcsak költséget vág, amikor az ember helyett a gépet használja, hanem a belépő tehetségcsatornát is szűkíti, vagyis egyre kevesebb pályakezdő kerül olyan helyzetekbe, ahol egyszerre lehet kitanulni a szakma csínyját-bínját és kapcsolatokat építeni. A jó vezetői válasz ezért nem egyszerűen az, hogy kiadjuk a „vissza az irodába” jelszót, hanem az elmozdulás a tudatos mentorálás, az informális találkozások számának növelése irányába. Az AI-használatot olyanná kell tenni, hogy kiegészítse, ne pedig kiváltsa az emberi kapcsolatokat. Az emberi kapcsolat ugyanis nem kényelmi extra, hanem alapvető működési feltétel.